Mi az enterális táplálás és adagolás?
V: Az enterális táplálás egy tápszondán keresztül közvetlenül a gyomor-bél traktusba juttatott tápanyagok, amelyeket akkor használnak, ha a páciens különböző egészségügyi állapotok miatt nem tud megfelelő táplálékot fogyasztani szájon át. Az enterális táplálás elsődleges beadási módjai a következők:
1. Nazogasztrikus (NG) szonda: Vékony, rugalmas szonda, amelyet az orron keresztül a gyomorba vezetnek. Ez ép nyelési reflexekkel, nyelőcső-reflux nélkül és normális gyomorürüléssel rendelkező betegek számára alkalmas.
Nazogasztrikus szonda
2. Nasoduodenális szonda: Ez a szonda a gyomron túl a nyombélbe nyúlik, így megfelelő gyomorürülési vagy refluxos betegek számára.
Nasoduodenális cső
3. Nasojejunalis szonda: A jejunumba tovább nyúlva ez az út ideális súlyos gyomorműködési zavarban, refluxban szenvedőknek, vagy akiknek nagy az aspiráció kockázata, ami hasonló az NG szondához, csak a cső hosszabb a bélig.
4. Gasztrosztómiás szonda (G-cső): A hasfalon keresztül közvetlenül a gyomorba behelyezett szonda, amelyet gyakran perkután endoszkópos gastrostomián (PEG) keresztül helyeznek el. Ez alkalmas hosszú távú enterális táplálásra normál gyomorműködésű betegeknél.
G-cső
Mindegyiknek megvannak a maga javallatai, előnyei és lehetséges szövődményei, amelyeket alaposan figyelembe kell venni az adott beteg számára legmegfelelőbb módszer kiválasztásakor.
Mik az enterális táplálás előnyei és lehetséges kockázatai?
V: Az enterális táplálás számos jelentős előnnyel rendelkezik a parenterális tápláláshoz képest, és számos klinikai forgatókönyvben a táplálkozási támogatás preferált módszerévé vált. Az előnyök a következők:
1. Fiziológiai előnyök: Az enterális táplálás segít megőrizni a bélnyálkahártya integritását, serkenti a bélrendszeri véráramlást, és megőrzi a bélrendszerhez kapcsolódó limfoid szövet (GALT) funkcióját. Ez hozzájárul a bakteriális transzlokáció és a portális endotoxémia megelőzéséhez.
2. Csökkentett szövődmények: A parenterális tápláláshoz képest az enterális táplálás kevesebb fertőző szövődményt okoz, valószínűleg a bélgát funkció megőrzése miatt.
3. Költséghatékonyság: Az enterális táplálás általában olcsóbb és egyszerűbb, mint a parenterális táplálás.
4. Javult a betegek kimenetele: Tanulmányok kimutatták, hogy az enterális táplálás javíthatja a sebgyógyulást, csökkentheti az izomkatabolizmust, és jobb leszokhat a gépi lélegeztetésről.
Az enterális táplálás azonban nem kockázatmentes. A lehetséges problémák a következőkből állnak:
1. Aspirációs tüdőgyulladás: A nazogasztrikus táplálás alkalmazásakor ez komoly kockázatot jelent. A posztpylorikus táplálási technikák csökkenthetik a veszélyt.
2. A csőhöz kapcsolódó szövődmények: ezek a cső eltömődése, elmozdulása és helytelen elhelyezése. A hasfal vagy a hely fertőzése a PEG-csövekkel kapcsolatos másik probléma.
3. Gasztrointesztinális intolerancia: A tünetek közé tartozik a hányás, hasmenés, székrekedés és a has puffadása.
4. Anyagcserezavarok: Súlyos alultápláltság esetén ezek lehetnek hiperglikémia, elektrolit-rendellenességek és újratáplálási szindróma.
5. Lehetséges mellékhatás a nasogasztrikus szonda-specifikus sinusitis.
Mi a különbség a parenterális és az enterális táplálkozás között?
V: A közelmúltban vita folyt az enterális és a parenterális táplálkozás közötti hasonlóságokról és különbségekről. A klinikai gyakorlatban mindkét megközelítésnek van szerepe, bár az enterális táplálás jelenleg támogatott, ha ez praktikus. A fő következtetések a következők:
1. Fertőzési arány: A parenterális tápláláshoz képest az enterális táplálás a fertőző szövődmények csökkenő arányával függ össze számos metaanalízis szerint. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az enterális táplálás erősíti az immunitást és fenntartja a bélgát integritását.
2. Halandóság: Nem volt határozott hatása a halandóságra. Néhány betegpopulációban a parenterális táplálás a mortalitás szempontjából előnyös lehet, annak ellenére, hogy számos tanulmány nem talált észrevehető különbséget az enterális és a parenterális táplálás mortalitásában.
3. Költséghatékonyság: Az enterális táplálás általában költséghatékonyabb, mint a parenterális táplálás, kevésbé bonyolult felszerelést és kevesebb erőforrást igényel az adagoláshoz.
4. Fiziológiai előnyök: Az enterális táplálkozás segít megőrizni a bélrendszer integritását és működését, aminek a táplálkozási támogatáson túl szélesebb körű szisztémás előnyei is lehetnek.
5. A táplálkozás időzítése: A legújabb kutatások azt sugallják, hogy a táplálkozási támogatás időzítése ugyanolyan fontos lehet, mint az útvonal. A táplálkozási támogatás korai megkezdése, legyen az enterális vagy parenterális, előnyös a kritikus állapotú betegeknél.
6. Kiegészítő alkalmazás: Bizonyos esetekben az enterális és parenterális táplálás kombinációja megfelelő lehet. Például, ha az enterális táplálás önmagában nem elegendő a beteg táplálkozási szükségleteinek kielégítésére, megfontolható a kiegészítő parenterális táplálás.
Az enterális és a parenterális táplálás közötti döntést egyéni alapon kell meghozni, figyelembe véve a beteg általános kezelési céljait, a gyomor-bélrendszer működését és az adott klinikai állapotot. A parenterális táplálás bizonyos körülmények között hasznos lehet, bár az enterális táplálás általában javasolt, ha lehetséges.
Idézetek:
[1] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3589130/
[2] https://lifestylemedicine.org/articles/benefits-plant-based-nutrition-enteral-nutrition/
[3] https://myacare.com/blog/enteral-and-parenteral-feeding-benefits-risks-and-support
[4] https://litfl.com/enteral-nutrition-versus-parenteral-nutrition/
[5] https://www.nutritioncare.org/About_Klinikai_Táplálkozás/Mi_Az_Enterális_ Táplálkozás{{6} }/
[6] https://www.nature.com/articles/ncpgasthep0797
[7] https://www.bapen.org.uk/education/nutrition-support/assessment-planning/enteral-and-parenteral-nutrition/
[8] https://my.clevelandclinic.org/health/treatments/21098-szondaetetés--enterális táplálkozás




