Mi az a nazogasztrikus szonda?
A nasogasztrikus szonda (NG cső) egy karcsú, rugalmas cső, amelyet a páciens orrlyukon keresztül vezetnek be, és áthaladnak a nasopharynxen, a oropharynxon, a nyelőcsőn, végül a gyomorba. Az NG csövet először 1921-ben írta le Dr. Abraham Levin, amelyek azóta különböző, specifikus célokra tervezett modellekké fejlődtek, -a dekompressziótól az enterális táplálásig és a gyógyszeradagolásig.
Ennek az anatómiai útnak a megértése alapvető fontosságú, mert a helytelen elhelyezés, bár nem gyakori, súlyos szövődményeket okozhat, ha nem észlelik korán.
Mikor javasolt az NG cső?
A leggyakoribb indikáció a gyomor dekompressziója, különösen az alábbi betegségekben szenvedő betegeknél:
- Vékonybél-elzáródás
- Posztoperatív ileus
- Volvulus vagy intussusception
- A daganatok akadályozása
- Súlyos puffadás, ami hányingert, hányást vagy aspirációs kockázatot okoz
- A felgyülemlett gyomor- és bélváladék progresszív puffadáshoz, fájdalomhoz és végül aspirációhoz vezethet,{0}}amely magas mortalitáshoz kapcsolódik. Az NG cső elhelyezése gyorsan csökkenti a nyomást és megelőzi ezeket a szövődményeket.
Ezenkívül vannak más fontos jelzések is, többek között:
1. Táplálkozási támogatás
Különösen alkalmas funkcionális gasztrointesztinális, de károsodott nyelésű betegek számára, például szélütésből felépülő betegek számára, akik számára előnyös lehet a tápláló-típusú nasogasztrikus szondákon keresztüli, rövid-enterális táplálás.
2. Gyógyszerkezelés
Olyan betegek számára, akik nem tudnak biztonságosan szájon át szedni a gyógyszereket.
3. Diagnosztikai célok
Felső GI-vérzés esetén az NG-szonda segíthet a gyomortartalom-jellemzők megkülönböztetésében, bár szerepe az eredmények javításában egyre korlátozottabb.
Ellenjavallatok: Mikor NE helyezzen orrgyomorszondát
- A klinikusoknak kerülniük kell az NG-cső elhelyezését az alábbiakban:
- Basilaris koponyatörés vagy súlyos arcsérülés
- Nyelőcső trauma vagy maró hatású lenyelés
- Nyelőcső-elzáródás (pl. daganatok, érintett idegen test)
- Megváltozott GI-anatómiával rendelkező betegek (akik endoszkópos irányítást igényelhetnek)
- Ezen ellenjavallatok megértése megelőzi a potenciálisan{0}}életet veszélyeztető szövődményeket, beleértve az intrakraniális behelyezést.
Biztonságos elhelyezési technika: kulcsfontosságú elvek
A biztonságos elhelyezési technika jelentősen csökkenti a szövődményeket. A fontos lépések közé tartozik:
Állítsa a pácienst függőleges helyzetbe, és magyarázza el az eljárást.
Mérje meg a megfelelő beillesztési hosszt (általában orr-fül-xiphoid módszer).
Kenje meg megfelelően a csövet.
Irányítsa a csövet párhuzamosan a padlóval, ne felfelé a sinus üregébe.
Ösztönözze a beteget, hogy kortyoljon vizet, hogy megkönnyítse az áthaladást.
Rögzítse a csövet és erősítse meg az elhelyezést.
A röntgensugaras megerősítés továbbra is az arany standard, különösen az etetés előtt, mivel az auszkultáció és az aspiráció önmagában megbízhatatlan lehet.
Komplikációk, amelyekre figyelni kell
Noha általában biztonságosak, a nazogasztrikus csövek a következőket okozhatják:
Kényelmetlenség, öklendezés vagy orrvérzés
Sinusitis
Nyelőcső perforáció (ritka)
Rossz behelyezés a légutakba{0}}még intubált betegeknél is
Aspiráció hibásan működő dekompressziós csövek miatt
Hosszan tartó nyomás okozta orrfekély
Elektrolit-rendellenességek agresszív mosással
Az egészségügyi csapatoknak ébernek kell maradniuk az elhelyezés után, nem csak az eljárás során.
Az orvosi eredmények javítása csapatmunkát igényel. A nasogasztrikus szonda sikeres kezelése interdiszciplináris együttműködésen alapul, beleértve:
Az orvosok megerősítik az indikációt és az elhelyezést.
A nővérek figyelik a cső működését, biztonságos rögzítést és figyelik a szövődményeket.
A dietetikusok enterális táplálási rendet terveznek.
A légzésterapeuták segítenek, ha elhelyezési nehézségek merülnek fel.
A gyakori értékelés és az egyértelmű kommunikáció csökkenti a kockázatokat, és jobb eredményeket biztosít a betegek számára.
